Kedves Vállalkozó Barátom!
Biztos hallottad már azt a mondást, hogy a buta ember a saját kárán tanul, az okos pedig másokén. Szerintem ez egy óriási ökörség, mert iszonyatos rombolást végez az emberek önbizalmával. Azok hajtogatják, akik nem akarnak kimozdulni a kényelmes életükből, a saját kis szaroskádjukból, amelyikben kuporognak, pedig már a szájukig ér a kaki, és imádkoznak, hogy ne hullámozzon.
Személy szerint még nem találkoztam olyan cégvezetővel, aki ne bukott volna nagyot és abban mindannyian megegyezünk, hogy ebből tanultuk a legtöbbet. Rengetegszer hoztam rossz döntést és bíztam a nem megfelelő emberekben. Elhittem nyilvánvaló hazugságokat, és kihagytam bombasiker üzleteket. Kipróbáltam rossz üzlettársakat. Voltak feleslegesen megtartott alkalmazottaim, akik rombolták a többiek morálját, és nem csináltak semmit. Kerültem a konfliktust, amikor bele kellett volna állni. Beleálltam a konfliktusba, amikor nem kellett volna. Üzleti kölcsönt adtam olyannak, aki nem adta vissza. Egyik legrosszabb döntésem, amikor elvállaltam egy informatikai cég rendbetételét, az ügyvezető félreállítását, csak nem kaptam hozzá megfelelő felhatalmazásokat a tulajdonosoktól.
Az elmúlt 10 évben rengeteg cégvezetővel ismerkedtem meg a közös munkák során, a konzultációkon, cégátvizsgálásokon, szemináriumokon, előadásokon, vagy azok szüneteiben. Egy barátom állítása szerint lassan reprezentatívabb adatokkal fogok rendelkezni a vállalkozói rétegről, mint a közvéleménykutatók. Ennek hozadéka a felismerés, hogy a cégvezetők cégmérettől, forgalomtól függetlenül sokszor hasonló problémákkal küzdenek. Biztosan hallottad már a mondást, hogy a cég pontosan olyan, mint a vezetője. Én ezt úgy módosítanám, hogy a cég a cégvezető kivetülése. Addig tud növekedni, ameddig a vezető karizmája, képességei és tudása tart. Van, akinek ez a határ 10 millió, a másiknak 2 milliárd. Van, akinek 1 alkalmazott, a másiknak 100.
Azonban a számoktól függetlenül vannak olyan szituációk, melyekkel a magyar vállalkozók nagy része küzd és kínlódik:
1. Káosz van a cégben 
Az egri étteremben amit vezettem, hiába igyekeztem tökéletes vezetőként előre megtervezni a dolgokat, az első napok totális zűrzavarba fulladtak. Az egyik kollégáról a nyitónap során derült ki, hogy alkalmatlan a feladatkörére. Még az alapokkal sem volt tisztában és simán whisky-s pohárban adta a Metaxát. A sörös pohárról, melybe a 4 dl-es belga meggysört csapoltuk, kiderült, hogy ha színültig töltjük, akkor 4 dl, de ezen már ott volt a hab is. Szóval jónéhány vendéget sikerült akaratlanul átvernünk.
A külön nekünk írt vendéglátós szoftver csőd volt. Sem a kollégák nem tudták rendesen kezelni, sem a szoftver nem készült fel váratlan dolgokra.
Ezek kifelé nem igazán látszódtak, mert óriási munkabírással és kevés alvással minden problémát megoldottunk. Viszont vannak olyan vállalkozások, amelyek 10 év után is így működnek. Honnan ismered fel őket? Náluk mindig mindenki elfoglalt, feszült, és ideges, és az van a zászlajukra tűzve, hogy „tegnapra kellett volna”. Ők az, akik állandóan csúsznak és azzal nyugtatják magukat, hogy „jó lesz ez így, nem kell több”. Munkaerőgazdálkodás szempontjából katasztrófa egy ilyen vállalkozás. Ha jó ember kerül oda, pillanatok alatt átlátja ezt a fajta cégvezetői dilettantizmust, és már megy is tovább, egy kevésbé stresszes cégbe. Ha rossz ember kerül oda, akkor ő pechedre maradni fog, tovább növelve a káoszt.
Az ilyen cégeknél az ügyfél tipikusan olyan kiszolgálást kap, mint amilyen a napi hangulat. Te jártál már úgy, hogy egyetlen problémádra ezer féle megoldást kaptál? Sokszor már kívülről látszik, belülről meg pláne, hogy hiányoznak az egységesített folyamatok. Bemész a gyorsétterembe, te mindig sajtburgert kérsz sült krumplival, mégis mindig mást kapsz. Ez összezavar és bizalmatlanságot kelt, melyből egyenesen következik, hogy legközelebb inkább éhen halsz, mintsem tőlük kérjél bármit is. A mostani időszakban is azok a cégek boldogulnak könnyebben, akik bizalmat építenek maguk és a termékük/szolgáltatásuk iránt és nem dobják ki agyatlanul a pénzt marketingköltségekre.
2. Nincsenek egyértelmű elvárások 
A leggyakoribb cégvezetői hiba. Egyszer voltam egy 8 milliárdos cégnél, ahol az operatív cégvezető alkalmazott volt, és már 4 éve dolgozott így. Mint kiderült, csupán homályos kereteket kapott az ügyvezető-tulajdonostól a dolgát illetően, melynek annyi volt a lényege, hogy a tulajdonosnak „kevesebbet kelljen dolgoznia”. Ennyire „konkrét” feladatkörnek nehéz megfelelni. Úgy dolgozott, ahogy ő gondolta. Számomra alap, hogy egy kollégának már az érkezésekor nyilvánvalóvá kell tenni, MIT-MIKOR-HOGYAN kell csinálnia, ezt a megfelelő betanítás után, a megfelelő keretek között rendszeresen kell ellenőrizni. Létre kell hozni azokat a rendszeres beszélgetéseket, ahol a vezető leül a kollégával és elmondja neki konkrétumok mentén, hogy mennyire elégedett a munkájával, mit kell ugyanilyen minőségben tovább csinálni, vagy min kell éppen változtatni.
Ha szükséged van a KKV szektorban megedződött, több évtizedes tapasztalattal rendelkező válságkezelői tudásomra, akkor javaslom, hogy jelentkezz most a FELKÉSZÜLÉS A VÁLSÁGRA című szemináriumomra!
