Fogdoktor vagy sarlatán? - mi köze a XIX.századi fogorvosnak a cégvezetéshez?

Fogdoktor vagy sarlatán?

Aki cégekkel foglalkozik, az pontosan tudja, hogy ebben a szakmában is rengeteg a hozzá nem értő, az, aki fél óra cégvezetés-tanulás után már képzett profiként reklámozza magát. A következő cikkben egy fogorvosi példán keresztül, egy általános hiedelmet szeretnék megcáfolni, mi szerint egy tanácsadónak az idejét kell megfizetni.

Fogorvos, vagy kókler?

A múlt század első részében az emberek nem nagyon jártak fogorvoshoz. Sokan azt sem tudták, hogy van olyan. Aki meg ismerte, az meg szerette volna elfelejteni. Ha valakinek fájt a foga, és nem volt a közelben doki (vagy túl drága volt), akkor jöttek a mindenféle sarlatánok, akik azt állították, hogy majd ők megoldják a gondot. Voltak olyan falvak, települések, ahol a kovács volt a fogak doktora. Elővette azokat a fogókat, amikkel a patkoláskor használt (szerencsés esetben le is takarította a műtét előtt), majd nekiveselkedett, és izmos ember révén, így, vagy úgy, de megoldotta a fájós fog kérdését. Lehet, hogy a fél állkapcsát is eltörte a delikvensnek, de az is lehet, hogy az illető a nem szakszerű foghúzás utáni lázba halt bele. Ez benne volt a pakliban akkoriban, még a nagyvárosok is tele voltak szélhámosokkal, hiszen a foghúzás nem olyan bonyolult „szakma”, mint egy általános orvosi, itt könnyebben lehetett érvényesülni bárkinek.

Kis történelmi áttekintésünk után térjünk vissza az fogdoktori alapokhoz. A fogorvos az a doktor, akihez az ember még annyira sem szeret járni, mint a körzetihez (nem mintha bármelyikhez is öröm lenne a menet...). Az ember általában halogatja a fogorvost. Köszi, jól vagyok, minden ok, nem fáj a fogam. Igaz, hogy van néhány lyukas, de nem fáj. Tudom, hogy baj van, de inkább halogatom a megoldást (egy fogorvos ismerősöm mondta, hogy csak annyi százasa lenne, ahányszor a páciensnek azt kellett mondania, hogy „ha hamarabb jön, megmenthettük volna a fogat”). Ha kicsit fáj, bekapok valami fájdalomcsillapítót, és akkor megint oké (nem az okot, hanem a tünetet szüntetem meg…). Ha nagyon fáj, akkor meg iszok néhány pálinkát, és abban a mámorban még a feleségem is szebb lesz! Már megérte, ugye?

Mi a vége?

Aztán, amikor nagy nehezen ráveszed magad, hogy elmenj  a fogdokihoz, leültet, megnyugtat, majd nekilát. Aprólékosan mindent átnéz, feltérképez, kopogtat, vizsgálódik, röntgent csinál. Kérdez korábbi beavatkozásokról, szokásaidról. Majd felállítja a diagnózist, és elmond mindent a lehető legrészletesebben, mit, hogy, mikor kell csinálni. Elmondja, hogy miket hibáztál eddig, amikor nem megfelelő emberhez mentél, vagy nem jól csináltad, mert azt hitted, hogy az még belefér…

A cégátvizsgálás pont ugyanilyen.

A múltkor futottam bele az interneten egy cég ajánlatába, amiben benne volt, hogy egy hétig gyakorlatilag beköltöznek a vizsgálandó vállalkozáshoz (ennek persze borsos díja van), majd  ha mindent átnéztek, adnak ajánlatot és útirányt, merre kell haladni.

A gyengébb fogorvosok is tudnak hetekig húzni egy vizsgálatot („ez bonyolult eset, konzultálnom kell róla”), de a profik egy nap alatt is tudnak komplett diagnózist adni. Mert nem kell minden papírt töviről hegyire átnézni, minden kollégát kikérdezni, folyamatokat, könyvelési anyagokat tanulmányozni, nagyon hümmögni, fejet vakarva jegyzetelni. Ezt a szülővárosomban egy szóval illetik: parasztvakítás. Azért kell egy héten keresztül vizsgálódni, mert utána sokkal könnyebb a szakértőség köpenyében tetszelegni, és sokkal könnyebb magas árat adni a kijavítására. Széles a szakmai paletta, itt is elférnek a kókler fogdoktorok.

Hogy miért gondolom ezt?

Mert általában minden bonyolult dologról előbb-utóbb kiderül, hogy valójában egyszerű. Mindenki ismeri azt a mondást, hogy fejétől bűzlik a hal. Ugyanígy van a cégek esetében is. Van egy ismerősöm, nem túl jó családi körülmények közül indult: édesapja otthagyta őket, édesanyja egyedül, fogcsikorgatva, drákói szigorral nevelte fel őt és a húgát. Ez a két momentum olyan mély nyomot hagyott benne, hogy ő az elejétől kezdve magának igyekszik bizonyítani, hogy elég jó, és majd ő megmutatja a világnak (kompenzálandó, hogy az apja elhagyta őket, és ő emiatt értéktelennek gondolja magát). Teljesen a nulláról indult közel 30 éve, mestere lett a szakmájának, el is ért mindent, amit akart, de ez a két dolog, a nagy ego, és a szakmai tudás miatt sorra érik a kudarcok. Az ő szemében minden ember hülye (vagy ezért, vagy azért), akár alkalmazott, akár ügyfél. Mindenki ki akarja játszani őt, mindenki lusta. Namost el lehet képzelni, ha ilyen szemüvegen keresztül nézi a világot, akkor vajon talál-e megfelelő alkalmazottat? Ha valamely ügyfél nem ért valamit, vagy éppen valamiért paprikásabb hangulatban megy be hozzá, van türelme kezelni őket? Mindkét kérdésre a válasz egyértelműen nem. Rendszeresen küldi/zavarja el az ügyfeleket, alkalmazottakat. Mivel jó szakember, még így is megél, de egyre fáradtabb, és szerintem a tizedét keresi annak, amit kereshetne. Ha fejlesztené a személyiségét, ha szembenézne ezekkel a „démonaival”, vagy ha segítséget kérne hozzá, akkor lenne rá esély, hogy még nagyobb sikereket érjen el, és boldog életet éljen, anélkül, hogy elfáradna, kiégne.

Voltam egy cégnél, amely Kínából importál különböző termékeket saját márkanevek alatt. Az irodájuk hatalmas, egy gyönyörű irodaházban van, minden körülményük ideális. Mégis olyan rendetlenség van náluk, hogy az hihetetlen. Amikor elkezdtem kérdezősködni, kiderült, hogy senki nem érzi a sajátjának a feladatot, a másikra vár, vagy ciki megkérdeznie a teendőket, nem akar magának pluszmunkát, vagy egyszerűen csak nem tudja, mit csináljon. A vezető szerint az alkalmazottak ilyen rendetlenek. Emlékezzetek: fejétől bűzlik a hal! Vagy máshogy: ahogy bent, úgy kint. Ha a vezetőben rendetlenség van, az kívül is megnyilvánul. Még egy fontos dolog. Ha nem önállóságra neveled a kollégáidat, akkor elvárják egy idő után, hogy te gondolkozz rendszerekben, mert ők nem fognak. Pont olyan ez, mint a testmozgás. Ha nem csinálod rendszeresen, egy idő után belustulsz, és nagyon nehéz újra megkövetelned magadtól, hogy elkezd.

Egy cégben minden terület azt tükrözi, amit gondolnak róla.

Hiszen így állnak hozzá. Vagy kimondva, vagy kimondatlanul. Ha gond van az eladással, érdemes megvizsgálni, kinek és mi a problémája vele. Lehet, hogy az értékesítők a kudarcaik magyarázataként behoztak a cégbe olyan kifogásokat, amik vagy igazak, vagy nem. Ha a cégvezető elhiszi és elfogadja, akkor beépül a céges kultúrába, kommunikációba („, nem lehet eladni, rossz a piac, az emberek nem vesznek, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik stb…” ). Ha nem hiszi el, akkor az értékesítők vagy változtatnak ezen, vagy elmennek, átadva a helyüket olyanoknak, akik ebben a helyzetben is el tudnak adni.

Ha a marketing sikertelen, azt kell megnézni, hogyan állnak hozzá az ügyfelekhez, vagy magához a termékhez a kollégák. Ha az ügyfelet elkerülhetetlen rossznak érzik, akit ki kell szolgálni, ha már ideette a fene, azt valószínű érzik a vásárlók is. Lásd némely üzlet a plázákban, ahol elvárják, hogy a vevő köszönjön előre, és különben is, nehogy már hülye kérdéseket tegyen fel. Hála Istenek, egyre kevesebb ilyen van, de még akad. De ez nem egyedi eset. Nézd meg, hogy a kollégáid hogyan állnak hozzá azokhoz, akik az az árbevételt hozzák a cégbe!

Egy nagy cég példáját szeretném még leírni: a cégen belül rossz véleménnyel volt mindenki az egyik zászlóshajónak számító, de alacsony árfekvésű termékcsaládról. A beszerzők, a key account managerek, a logisztikusok, a raktárosok, de még az adminisztrátorok is. Kitalálod, mi lett a vége? Mindenki csak ímmel-ámmal foglalkozott vele, mostohagyerek lett, és a közel 20 éven keresztül felépített márkanév erős zuhanásban kezdett. Egy régi márkanév, ha nem foglalkoznak vele, nem építik tudatosan, hamar elfelejtődik a piacon, jönnek helyette újak, amik elfoglalják a helyét, a vásárlók szép lassan elfelejtik. És kárba vész a sok-sok millió forint, és a rengeteg munka, amit beleöltek a brandépítésbe. És mindezt azért, mert sok volt a visszáru, a visszaküldött termék. De ahelyett, hogy a beszerzők megkétszerezték volna az erőfeszítésüket, hogy jobb beszállítókat találjanak, kevesebb legyen a hibás termék, ehelyett inkább bebújtak a kényelmes kifogások mögé. Elkezdték a cégben terjeszteni, hogy nem érdemes foglalkozni ezzel a márkával, mert nem lehet ebben az árban jót találni, a key account managerek azzal jöttek vissza a nagy megrendelőktől, hogy a piac romlik, nem lehet eladni ezt a márkát, és a vezetők pedig csont nélkül elhitték, és nem tettek semmit. És mire észbe kaptak, a vásárlók elfeledték a márkát, a megrendelők nem rendeltek annyit, de érdekes módon más cégek termékeit igen, és azok pedig vígan megélnek.

Na ezek azok a dolgok, az okok, amik nincsenek papíron leírva, és ha ki is jön a statisztikából, nem elég egy költséges marketing kampányt, vagy brandépítést vizionálni a megoldására. Mert ez csak egy tüneti kezelés. Mintha a leprás sebet leragasztod egy ragtapasszal. Elfedi, de nem igazán nevezném tökéletes megoldásnak.

Na ezek azok a dolgok, amiket nem kell egy hétig vizsgálni, mert a vezetővel és a kollégákkal  történő beszélgetés után 1, max. 2 nap alatt ki lehet deríteni.

Tehát ha már fáj a fogad és elég bátor vagy szembe nézni a fájdalmad okával, érdemes segítséget kérni, mert egy röntgen egy átvilágítás olyan szempontot is adhat, amire esetleg nem látsz rá vagy a hiedelmeid, paradigmáid miatt nem találsz megoldást.

Elérhetőségek

Email cím: hello@ugyvezetoakademia.hu

Cégnév: Bevell Consulting Kft.

Cím: 1068 Budapest, Király utca 80. fszt. 11.

Adószám: 27073827-2-42

Kérdésed van?

Invalid Input
Invalid Input
Invalid Input
Kötelező mező!