Kedves Vállalkozó Barátom!
Folytatom azoknak a hibáknak a felsorolását, amelyek az elmúlt tíz év tapasztalata alapján figyeltem meg azoknál a cégvezetőknél, akikkel megismerkedtem a közös munkánk során, a konzultációkon, cégátvizsgálásokon, szemináriumokon, előadásokon, tréningeken. Ezek a cégvezetők cégmérettől, forgalomtól függetlenül a legtöbbször ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint például ezek.
6. Mindenkit egyformán vezetünk
Egy tudásorientált cégvezető minden kollégáját igyekszik megtanítani a szakma csínjára-bínjára, és nem veszi figyelembe a lényeget, hogy az alkalmazottak nem a képzésre vágynak, hanem a pontos és kiszámítható fizetésnapra. Egy szabadságorientált „örök gyerek” cégvezető már másképp működik. Ő csak szórakoztatni akarja a munkatársait, ezért összetrombitálja a csapatot, hogy lényegtelen kérdéseket tegyen fel nekik, nem látva, hogy ezzel csak feltartja őket. Az ilyen vezető indokolatlanul várja el az eredményeket. Nem érti, hogy miért túlóráznak állandóan és ezt megunva, miért mondanak fel. Pedig jól megfizeti őket, és különben is, milyen „jó” a hangulat.
Hányszor hallottam, hogy „én ilyen vagyok, és kész, lehet alkalmazkodni”. Nemcsak magánéletben, hanem cégvezetőként is. Van egy rossz hírem: ez a leggyorsabb út a csőd felé. Ha évtizedekig működött is, ez ma már kevés. A vezetés ugyanolyan, mint a marketing és az értékesítés. Folyamatosan változik. Aki 10 évvel ezelőtti módszerekkel próbálja a kollégáit vezetni, hamar egyedül marad. Jegyezd meg, a munkatársaid nem ugyanolyanok. A belső motivációjuk is többféle lehet, és az is, amilyen szinten vannak az életben. Lehet, hogy a munkatársad éppen stresszes állapotban van, mert összeveszett a párjával, a gyerekek a fején ugrálnak, nyomasztó a szülői befolyás és felőrli a hiteltörleszés. Szerinted egy ilyen kollégát lehet motiválni a dinamikus hurráoptimizmussal? Alapvető igazság, hogy mindenki magából indul ki és mivel kevesen ismerik a személyiségtípusokat, mindenki abból indul ki, hogy neki mi a jó és ő hogyan döntene. Ez zsákutcához vezet.
7. Ha cégvezetők vagyunk, úgy is kell viselkednünk
Az első cégeimben igyekeztem mindenkivel jóban lenni. A személyiségtípusom sajátossága, hogy kerültem a konfliktusokat, ha valaki határozottabb volt nálam. Inkább én csináltam meg helyette a dolgokat, és mindenkinek segítettem mindenben. Az volt a fejemben, hogy ilyen egy jó vezető. Visszatekintve bizonytalan voltam, túlságosan is demokratikus, és a felelősség vállalással is voltak gondjaim. Aztán jöttek a menedzser könyvek, a tréningek, a multis meló, ahol napi szinten gránitkeménységet követeltek tőlem. Gyors döntések, határozott kiállás! El kellett fogadnom, hogy azok az emberek, akik alattam dolgoznak, ellenérdekeltek velem. Önálló franchise-partnerek voltak. Nekem kellett ellenőrizni, összefogni, irányítani a munkájukat. Ebből aztán jöttek dögivel a konfliktusok, melyekből egy életre megtanultam a nagy igazságot.
Ha nem is tudod, hogy merre kell menni, akkor is határozottan mutatnod kell egy irányba. Különben megesznek a farkasok. Ronald Reagan tudta ezt, aki egy amerikai felmérés szerint a legjobbnak tartott elnök volt a tengerentúlon. Ha a tényeket vizsgálod, akkor semmi sem indokolja ezt a népszerűséget, de az egyik legnépszerűbb elmélet szerint a titok nyitja Reagan eredeti foglalkozásában rejlik. A politika előtt színész volt Hollywoodban, tehát tökéletesen el tudta játszani az elnöki szerepet. Pontosan azt, amit az emberek tömegei elvártak tőle. Neked ugyanez a feladatod cégvezetőként. Ha nem tudod, merre kell menned, akkor is felfelé kell mutatnod, a meredek hegycsúcsra, melynek tetején a kitűzött cél van. Ha felértek, és valamelyik kollégád csupán jóindulatból megjegyzi, hogy „Miért a meredeken kellett felmásznunk, amikor ott van egy ösvény?”, neked azonnal rá kell vágnod, hogy „ez volt a csapatépítés”.
Magadban lehetnek kételyeid, hiszen te is, én is emberek vagyunk. De kifelé neked kell a legbiztosabbnak lenned, mert az emberek olyan vezetőt szeretnek követni, aki biztos a dolgában. Emellett kell nekik egy tekintélyszemély, akire fel tudnak nézni, mert a biztonságorientált személyiségtípus, amelyik Magyarországon dominánsan van jelen, így működik. Ha a cégvezető tekintélyét el tudja fogadni, akkor lojális hozzá, ha nem, akkor lázad ellene.
8. Ne vetítsük ki a saját félelmeinket
A magánéletemben érdekes módon már nincsenek félelmeim, az időnkénti parázás elsősorban a munkámhoz kapcsolódik. Amikor egyszerre nagyon sok bizonytalansági tényező jelenik meg az üzleti tevékenységemben, akkor lefagyok, mint szarvas a reflektorfényben. Egyszerűen nekiállok halogatni, tologatni döntéseket, mert egyik kérdőjel a másikból következik. Tudod, amikor nem lehet x dologban dönteni, mert y dolgot meg kell várni hozzá. Nálam is elő tudnak jönni még a mélyen eltemetett, sokszor alaptalan félelmek.
- éhen halok
- senki nem kíváncsi rám
- a tudásom felületes
- már mindenki tudja azokat, amiket elmondok
Nincs mit ezen szépíteni, ezektől a gondolatoktól rettenetesen szarul érzem magam. Aztán eljön egy nap, általában néhány nap múlva, amikor valami átkattan az agyamban, és mint Nagy Sándor a gordiuszi csomót, átvágom a problémakupacot. A legjobban az szokott segíteni, hogy beveszem a „leszarom tablettát”, az asztalra csapok, majd 10 perc alatt meghozok egy csomó döntést, és ezek szerint megyek végig a folyamaton.
A folytatás már élvezetes, 1-2 nap alatt ledarálom az egészet és csodálkozva nézek magamra, hogy mi a Jóisten kis nyuláért vártam ennyit ezekkel? Magyarországon egy biztonságorientált és félelemcentrikus kultúra található. Magánemberként, és vállalkozóként is tele vagyunk félelmekkel. Ezek nagy része általános, soha be nem következő.
- nem érek eleget
- nem tudok semmit
- kinevetnek az emberek, ha kudarcot vallok
Másik része konkrét
- csődbe megyek
- kijön a NAV
- elhagy a feleségem/férjem
Ha hagyod, hogy a félelmeid eluralkodjanak rajtad, és így hozol döntéseket, akkor proaktívitás helyett reaktív leszel, és az sosem jó. Ilyenkor csak reagálsz helyzetekre, és nem teremted azokat. Az egyik legdurvább szituáció, amikor egy cégvezető szinte azonnal megvált a könyvelőjétől, amikor az bejelentette, hogy gyermeket szeretnének a párjával. Annak ellenére tette ezt, hogy 19 éve a legnagyobb megelégedésére dolgoztak együtt és a könyvelőt második lányaként emlegette. Az ok nyilvánvaló. A cégvezetőnek bekattant, hogy a saját lánya, onnantól kezdve, hogy állapotos lett, nem sok mindenben segítette a vállalkozását, sőt sokszor hátráltatta, és ezt vetítette ki a másik, hasonló helyzetben lévő hölgyre.
9. A kontroll hiánya
Kontroll = ellenőrzés. Ellenőrzés = stabilitás. Stabilitás = nyugalom. A pénzügyekben, a kiadott feladatokban, és minden másban. Volt idő, amikor a szemembe nézve, bólogatva felejtettek el kiadott feladatokat a kollégáim. Ez addig tartott, amíg az egyik, eddigi életemet meghatározó mentorom időgazdálkodási-feladatkiosztó rendszerét el nem kezdtem használni. Ma már viccesnek tűnik, ahogy elkezdtem felírni, kinek milyen feladatot adtam, majd utána a megbeszélt határidőnél, amit már beírtam a naptáramba, visszakérdeztem. Először félelmetes volt látni a munkatársak szemében váltakozó gondolatokat, hogy „basszus, volt ilyen feladatom”. A kedvencem a „rohadt életbe, a főnök nem felejtette el, most mit kamuzzak gyorsan?” A kollégák hatékonysága exponenciálisan kezdett növekedni, az elégedettségem pedig nőni.
Ha nincsenek megfelelő rendszerek a céged életében, akkor nemcsak a terméked minősége fog hullámozni, hanem a kollégák munkával töltött ideje is. Ha bent vagy az irodádban, természetesen mindenki látványosan dolgozik, de ha magukra hagyod őket, akkor tarol a Facebook, a YouTube a céges gépeken. A kollégák munkájának rendszeres ellenőrzése kimagaslóan fontos. Ha megkérsz valakit valamire, és elmarad a kontroll, majd 1 hónap múlva jut eszedbe, akkor nagyon dühös leszel rá, hogy miért nem csinálta meg és miért nem szólt. Jó, ha tudod, hogy ilyenkor alapvetően te vagy a hibás, mert neked kellett volna észben tartanod.
Ha szükséged van a KKV szektorban megedződött, több évtizedes tapasztalattal rendelkező válságkezelői tudásomra, akkor javaslom, hogy jelentkezz most a FELKÉSZÜLÉS A VÁLSÁGRA című szemináriumomra!
