A cégvezetés: minden hozzáállás kérdése
Rengeteg céget, cégvezetési módot volt szerencsém megfigyelni az elmúlt években.
Voltak köztük sikeres, jól működő cégek, és voltak kevésbé sikeres, vagy kimondottan rosszul működők is. Egy dolog volt azonban, ami megegyezett mindegyiknél: a cégvezető vagy a tulajdonos ugyanúgy dolgozott reggeltől estig, mint az utolsó irodista vagy pályakezdő gyakornok.
Minden hozzáállás kérdése
A „minden hozzáállás kérdése” itt hatványozottan igaz. A cégvezető ér be először, és ő távozik el utoljára. Igyekszik mindenre maximálisan rálátni, mindent kontroll alatt tartani, mert ahogyan ők azt mondani szokták: „Senki nem tudja úgy elvégezni a dolgát, mint ahogyan én tenném. Hiszen nincs tulajdonosi szemléletük, honnan is lehete?”.
És ha egyik oldalról nézzük, akkor végül is igazuk is lehetne. Hiszen honnan lenne tulajdonosi szemlélete az alkalmazottaknak? Nincs nekik, és nem is elvárható, hogy legyen. A tulajdonosi szemléletet, már amennyire az alkalmazottnak ebből szüksége van, pont neki, a tulajdonosnak, a cégvezetőnek kell kialakítania, neki kell csúnya szóval élve „belenevelni” az emberekbe. Amíg ennek nem áll neki, amíg ezt nem teszi meg, addig ő sem fog tudni kitörni a mókuskerékből.
Na de mit tegyünk?
Na de hogyan lehet ezt megtenni? A feladat nem túl bonyolult, viszont időigényes. És hogy mi a titok?
Egyszer egy 6 milliárdos cég tulajdonosával beszélgettem, és ő mondott nekem valamit, ami nagyon megragadt bennem.
„Gábor, nézd, bízni kell az emberekben. Ha elmondod nekik pontosan, hogy mit vársz tőlük, és megadsz nekik mindent ahhoz, hogy azt végre is hajthassák, és bízol abban, hogy ezt meg is tudják tenni, akkor csodát látsz! Az emberek képesek felnőni a feladathoz, és igyekeznek majd mindent megtenni, hogy ne veszítsék el a bizalmat.”
Érdekes gondolatvitel, ugye? Természetesen ő is csalódott már emberekben, de ezekre viszonylag hamar fény derült, így nem okozott nagy károkat – és már lehetett is a régi ember helyére keresni az új munkaerőt.
És még egy fontos különbség: amikor megválunk valakitől, akkor nem az alkalmazott a hibás. Az a hibás, aki kiválasztotta és aki felvette, hiszen az ő felelőssége, az ő munkája volt megtalálni a megfelelő embert – ami ez esetben nem sikerült.
Mennyire más gondolkodásmód, ugye?
