A cégvezető és legnagyobb ellenségei
Ha körbekérdezünk, hogy mik a cégvezető legnagyobb ellenségei, valószínűleg mindenkitől más választ kapunk. Valaki szerint az adóhatóság, míg mások szerint a rossz vevők vagy a rossz tulajdonostársak, míg megint mások a nem jól teljesítő alkalmazottakat, vagy például az időt fogják említeni. Mindegyikben van igazság, de azért itt többről van szó.
A cégvezető ellensége: az adóhatóság
Bizonyára sokan olvastátok már „A dzsungel semleges” című könyvet, melyet egy, a második világháborúban, ellenséges japán megszállás alatt élő angol katonatiszt írt – mélyen bent az őserdőben. A könyv mondhatni a világ összes különleges alakulatának „bibliája”, Bear Grylls is ebből tanulta meg, hogy hogyan maradjon életben. A könyv lényege igazából nagyon egyszerű: vagy megtanulsz a dzsungel szabályai szerint élni és játszani, és így (túl)élsz, vagy nem, és így nem – a dzsungelnek mindegy, hogy te melyik oldalon állsz…
Ez egy olyan örök igazság, mely ugyanúgy érvényes az üzleti életre is, mint a dzsungelre. Ha a szabályok szerint csinálod a dolgod, akkor jó lesz. Ha nem, akkor pedig nem.
Tekints úgy az adóhatóságra, hogy ők az élet egy szükséges velejárója. Itt is érvényes a „Bízz a legjobban, és készülj a legrosszabbra”-elve! Az adóhatóság is törvények, szabályok szerint működik. Vannak olyan szakemberek, aki a különböző ellenőrzésekre készítenek fel, vedd igénybe ezt a hasznos szolgáltatást! Végül is ez is olyan, mint bármi más: ha felkészült vagy, kevesebb meglepetés érhet.
A cégvezető ellensége: a rossz vevők
Van, amire nem lehet felkészülni – vagy csak alig. Mindig lesz olyan ember, aki azt tűzte ki aznap célul, hogy kibillentsen az egyensúlyodból. Általában náluk van a pénztárca, és ezt szeretik is éreztetni mindenkivel. Mint például annak a nagy cégnek a beszerzője, aki fél órát késett az előre lefixált találkozóról, majd az egész tárgyalás alatt arrogáns és flegma módon viselkedett. Végig éreztette, hogy őt a termék, az ajánlat nem érdekli.
Minden elismerésem azé a vállalkozó fiatalemberé, aki nem vágta rá az ajtót, hanem nyugodtan beszélt vele, és türelmesen kivárta a megbeszélés végét. Ekkor jött a meglepetés. Amikor elköszönt az úriembertől, az elnézést kért tőle és elpanaszolta a rossz kedvének okát is. Sőt, végül még rendelt is tőle…
Van egy nem túl szép, de igaz mondás: „a sz@r is lefele folyik”. A vállalati hierarchiában mindenki az alatta levőknek igyekszik továbbadni az őt felülről érő atrocitásokat, konfliktusokat – beosztott hiányában bárkinek, akiről úgy érzi, hogy „alatta helyezkedik el”. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, igyekezz higgadt maradni, és jó kérdésekkel oldani a feszültséget – ha ez nem megy, akkor neki se indulj értékesíteni!
A cégvezető ellensége: a rossz tulajdonostárs
Kevés rosszabb dolog van, mint a rossz tulajdonostárs. Tulajdonostársat úgy érdemes választani, hogy olyan dolgokat tudjon, amiket te nem, esetleg olyan dolgot csináljon, amiket te már nem szeretnél. Ha így választottál, még akkor is ezer veszély leselkedhet társulásokra.
Az egyik legjellemzőbb konfrontációforrás az, hogy aki a pénzt biztosítja, jelentős beleszólást is akar a cég életébe, még akkor is, ha aktívan nem vesz részt a cég mindennapi életében és munkájában. A tulajdonostárs többnyire kénytelen ezt megadni, hiszen a befektető kívánsága szent és sérthetetlen!
A tulajdonos viszont saját munkáját nem tekinti értéknek, és belenyugszik, hogy amíg nem indul be a cég, addig nem kap annyi fizetést, mint amennyit a munkája ér. És természetesen, amikor pénz áll a házhoz, akkor a befektető az, aki igyekszik a berakott pénzét mihamarabb kiszedni.
Pedig a cégben végzett munka ugyanolyan értékes, mint a befektetett pénz. Ha nem lehet piaci bért kivenni a cégből, akkor hozzá kell írni az általa befektetett tőke értékéhez a piaci és a valódi munkabér közti összeget.
Illetve még egy fontos dolog: mindent írásba kell foglalni. A szó elszáll, és vele a barátság is, ha nincs minden írott formában megörökítve. Sajnos láttam már gyerekkori barátságokat felbomlani közös vállalkozás miatt. Célszerű ügyvéd, vagy közjegyző jelenlétében valamilyen jogi formát is adni a dolognak. Minden foglaljunk írásba: ki, mit tesz a cégbe (pénzt és munkát is), és hogyan osztoznak a keletkező nyereségeken.
A cégvezető ellensége: a rossz időgazdálkodás
Sokszor halljuk a „nincs időm”, „nagyon el vagyok havazva”, és az „úszok” kifejezéseket, ha a munkáról van szó. Ezek lefordítva azt jelentik, hogy vagy túlvállalta magát az illető, vagy nincsen olyan prioritási listája, amely alapján a megfelelő sorrendben haladni tudna.
Másik általános hiba, amely gyakran előfordul a cégvezetőknél, az a delegálás hiánya. Ha nem tudjuk a munkát kiadni a kezeink közül, az bizony előbb vagy utóbb visszacsap.
A cégvezető ellensége: a rossz alkalmazottak
Nemrég szerveztem egy műhelymunkát, amelyen a téma a megfelelő személyzet kiválasztása, interjúztatása és integrálása volt. A műhelymunka egyik résztvevője ekkor kibökte: szerinte az alkalmazott fizetett ellenség! Hoppá! Erre mondhatnánk azt, hogy ha így gondolod, akkor be is vonzod…
Amikor alkalmazottat, értékesítőt választunk, számos dologra érdemes figyelni – ezekről már több cikkemben is írtam. Pontos folyamatok szerint kell haladnunk, legyen egy tiszta képünk arról, hogy milyen személyiségtípus legyen az illető, hogy milyen tapasztalatokkal, tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen. És természetesen onnan, hogy esetleg sikerült megtalálnunk a tökéletes munkatársat, még koránt sem biztos, hogy évekig mellettünk áll majd. Rohanó világban élünk, ahol pillanatok alatt sorsok fordulnak, élethelyzetek változnak, megváltozhat körülöttünk minden. Fel kell készülnünk arra, hogy bármelyik alkalmazottunkat, munkatársunkat szinte bármikor el tudjuk engedni – és aztán persze találni kell helyette egy még jobbat :)
Amiről nem szoktunk beszélni
Van valami, amiről nem igazán szoktunk beszélni, és a cégvezetők hajlamosak megfeledkezni róla: cég mindig olyan, mint a vezetője. Ha a cégen változtatni szeretnénk, akkor először nekünk magunknak kell megváltoznunk.
Ezt a gondolatot először egy nagy pénzügyi cég vezetőjétől hallottam, aki a pénzpiaci szabályok változásakor nem rohant őrült módon a változások után, hanem komoly terveket kovácsolt arra vonatkozóan, hogy hogyan fogja a saját cégét megváltoztatni, új irányba terelni – első megoldandó feladatként pedig önmaga megváltoztatását tűzte ki célul. Érdekes, ugye? Addigi, leginkább hedonista életmódját elkezdte megváltoztatni, táplálkozási szakemberrel egyeztetett, személyi edzőt fogadott, és innentől heti több alkalommal is eljár edzésre.
Hiszen igazi változást így lehet elérni: ha kollégái, munkatársai azt látják, hogy vezetőjük is képes és hajlandó is változtatni. A változás itt eléggé kézzel fogható, de sokszor a nézőpontváltozás az, amire igazán szüksége van egy cégvezetőnek. Így a probléma mellett ismét látja majd a célt is!
Egyik következő cikkemben erre is nézünk majd megoldásokat.
