A mogyorókrém után semmi nem elég édes…
Egy régi üzlettársam megvette álmai autóját, egy vadonatúj hetes BMW-t. Megkérdeztem, hogy tetszik neki, amire azt válaszolta, hogy persze jó, de mégsem egy Mercedes… (előtte az volt neki).
Rögtön beugrott, hogy hányan is ujjonganának, ha ilyen autójuk lenne? Valószínűleg igen sokan, már csak az ára miatt is. Vagy az érzés, ahogy ülsz a masszázsfunkciós ülésben, elcsendesül a világ körülötted, rálépsz finoman a gázra és az autó csak repeszt és falja a kilométereket. A már megszokott úthibákat elnyeli az autó és meg sem érzed, és bárhol jelensz meg, mindenhol a csodájára járnak, és láthatják, hogy igen, megdolgoztál érte!
Aztán eszembe jutott, hogy ha mindig csak a legjobbat akarod, a legnagyobbra, a legtöbbre, a legtutibbra vágysz, akkor nemigen leszel elégedett sosem az életedben. Ha nem próbáltál sosem autópályán 80-al maszatolni egy Suzuki Swiftben (amit mellesleg minden autósnak kötelezővé tennék, megtanítaná az alázatot, és a közlekedési kultúránk is javulhatna). Az, hogy állandóan elégedetlen vagy pedig a léleknek és a testnek sem tesz túl jót. Nincs azzal semmi baj, amit bármelyik menedzser irodalomban olvashatsz, hogy a jó a legjobb ellensége, de amíg törekedsz a legjobbra élvezd a jót is! Maga az út a fontos…
Az autós hasonlatnál maradva, légy hálás minden percért miután beleülhetsz saját vadiúj csoda autódba és hálát adhatsz, hogy kemény munkád eredményeképpen jó körülmények közt, szűkölködés nélkül tudsz élni, ellentétben sajnos sok családdal…
Az embereket nézd, ne a tárgyakat
Legyél büszke arra, ami vagy és nem arra, amid van! Sok ember a megszerzett tárgyaira büszke, és nem a körülötte lévő emberekre, arra amit véghez vitt, stb. És mint tudjuk, azt becsüljük a legjobban, amire büszkék vagyunk.
Az a vezető, aki a körülötte lévő embereket becsüli, mindig hálás mindenkinek. A barátainak, családjának. Az alkalmazottainak, hisz ők segítettek odáig eljutni, ahol épp most tart. Sokkal többre becsüli az embereket, mint a tárgyakat, és könnyen lehet, hogy bár megtehetné, de nem egy luxusautóban ül, mivel csak az is egy tárgy, ami számára nem olyan fontos. Fontosabb az, és sokkal nagyobb örömmel tölti el au, hogy az emberek tisztelettel néznek felé, és ez a tisztelet nem a megszerzett pénz mennyiségétől vagy az autójától függ. Ez a tisztelet az embernek szól, és nem annak, amilyen van!
Szóval próbáld meg, hogy milyen a lovon jó irányba ülni, és nem azt nézni, hogy kinek milyen autója, telefonja van, hanem azt, hogy milyen ember, mi az, amit elért az életben és legfőképpen, hogy mit lehet tőle tanulni!
Mert igenis lehet tanulni egy szomszéd asszonytól, egy alkalmazottól is, mindenkiben van olyan valami, ami egyedi és jobban tud, mint mások. És ha szerencsés, akkor ezt felfedezi magában, elkezd vele foglalkozni és felerősíti magában.
